Ezek helyzetét a Kulturális Minisztérium is nehezíti azáltal, hogy a 2004-ben, a törvény által előírt restaurálási program a mai napig nem lett kivitelezve. A kulturális igazgatóság azzal mentegetőzik, hogy az épületek a helyi önkormányzat felelőssége alá is tartoznak, és nincsenek mellőzve, csupán „prioritás kérdése a teljes finanszírozás.”
A helyi papokat és önkormányzatot is hibáztatja Ioan Marchiş, mondván, hogy elegendő pénzügyi alap állna rendelkezésre, ha a helyi hatóság és a kulturális otthonok igazgatói érdeklődést tanúsítanának és szívügyüknek tekintenék a műemlékek sorsát. Elmondása szerint eddig még egy polgármester vagy kulturális intézmény igazgatója sem kezdeményezett egyetlen projektet sem, de még a fennálló hibákat sem jelezték.
Mindegyik azt véli, hogy a kulturális igazgatóságé a teljes felelősség, miközben ez őket is érinti. Marchiş azt is elmondta, hogy sok olyan eset létezik, amely megelőzhető lett volna, ha ezeket időben megfelelően kezelték volna. Elképesztő az a tény, hogy mennyire felelőtlenek a helybéliek.
Budeşti-en például az egyik UNESCO templomban az egyik ikonról egy villanykörte égette le a festéket, egy másik esetben egy 1800-as évekbeli kereszt dölt majdnem ki a mellette álló fa miatt.
Az igazgató meglátása szerint további büntetések és fenyegetések nem segítetnének a helyzet normalizálásan, sőt hátrány lenne nem együttműködni a helyi önkormányzattal és a parokiákkal. Az UNESCO örökségeken kívül minden műemlék ezek kezében van, és tualjdonjogi státuszukat kihasználva finanszírozásra tehetnek szert.
Ezáltal nemcsak, hogy megőrízhetnék és gyarapítanák a térség kuturális értékét, de kötelességüket is végezhetnék, mivel a törvény őket kötelezi a műemlékek restaurálására és karbantartására. Marchiş szerint egy esetleges büntetőeljárás javítana a helyzeten.
A következő időszakban sok vidéki önkormányzat pályázhat majd strukturális alapok megszerzésére, amelyet nem csak az infrastruktúra javítására fordíthat, hanem a turisztikai látványosságok felújítására is.
A pénzügyi alapból Máramaros megye is kivehetné a részét, azzal a feltétellel, hogy mind a helyi, mind a központi önkormányzatok előnybe helyezzék ezeket az épületeket, amelyek gazdagítják Románia örökségét és ugyanakkor mágnesként vonzzák a külföldi turistákat.
Sursa: Larisa Tivadar